USA. Ebben az országban rend van. Igen láttam a városok szélét is, a szemetet is, az összefirkált vasúti épületeket, de nem az a jellemző. Most épp vonaton ülünk, Harrisburg-ból (PA) New York-ba megy a vonat és a kalauz épp most szólt valakinek, hogy ne nézzen videót a laptopján fejhallgató nélkül. Egy kattintás és hang levéve. Ne zavard a másikat, ezt láttam már 17 éve is, az első idejövetelkor.
Ha valaki erre azt mondja, hogy de… és elkezdi felsorolni mindazon visszásságot, ami Amerikában (értsd USA) létezik, akkor azt mondom: OK, biztos igazad van, de én ezekkel nem találkoztam, pedig ez már a harmadik utam ide. Nem jellemző. Mindig gyűlöltem azt a véleményt, amely olyan igazságot mond ki, ami nem jellemző és az adott esetben éppen elfedi a valóságot, tehát hazugság. Van pénzed? Igen, van, 1 dollárom. A másiknak is van? Igen, van, 1 millió. Ó, akkor nektek van pénzetek és máris egy kalap alá kerültetek, egy halmazba, azokéba, akiknek van pénzük. Logikailag igaz, de a valóságot elfedi, mert a valóságban az egyik szegény, a másik gazdag.
Az amerikai Észak-Keleten voltunk, Pennsylvania államban, egy kisvárosban, ahová sokféle nép jött egykor a vas/acéliparban rejlő munkalehetőségek miatt. A dicsőséges múlt már elmúlt, mégis van itt még munka, különféle high-tech cégek jóvoltából és itt van a Hershey’s csokoládégyár, amely az USA legkedveltebb csokiját gyártja. A városszéli szállodában a reggelinél a két hölgy összesen kb. tízszer kérdezte meg, hogy mindennel elégedettek vagyunk-e, nincsen-e valamilyen kérésünk. Pedig nem voltunk VIP-vendégek…vagy a tegnapi ebédnél szintén állandóan ott volt a felszolgáló figyelme rajtunk, sőt be is mutatkozott: ő Hanna és mindenben a segítségünkre lesz. Már-már zavaró, de mindig eltalálják a mértéket, hogy mégse legyen az. A mi kis koszos Kelet-Európánkban hol vagyunk ettől?
Nem kell megkövezni, Kelet-Európa kicsi és koszos, míg itt nagyok a méretek és tisztaság van. A WC mindig működik és mindig van benne papír…amíg ide nem érünk el, addig sajnos joggal tartanak minket olyanoknak, akik csak egy lépésre vannak a vademberektől. Nem kell megkövezni, én szeretem hazámat és szeretem azt a Kelet-Európát is, ami olyan épített és szellemi kincsekkel bír, amivel Amerika nem. De a koszt nem szeretem, ez van.
Harrisburg/Steelton előtt Chicago-ban voltunk és kifogtunk egy szép, napsütéses napot is, ami nagy szó ebben a télutói, havas, mínuszokkal borzongtató városban. Chicago is tiszta. Az a városrész, ahol vendéglátóink laktak, a Riverside Village, a falu nevet viseli, de ez csak annyiban igaz, hogy a házak szépek, környékük gondozott és nincsenek nagyon közel egymáshoz. Jó itt lakni, de a lakosoknak jó magas adót kell fizetni a szépségért és kényelemért, magasabbat, mint máshol. Az adó a kommunális szolgáltatásokra megy és oktatásra. Mielőtt valaki megint közbeordítana, hogy igen, de a Downtown, vagy a többiek, a feketék lakta negyedek, stb., elmondom, hogy lehet, hogy igaz, vannak rosszabb részek is. A Downtown-t amúgyis rosszul mondtam, hiszen az a legszebb rész, a belváros, a felhőkarcolókkal. Nem szeretnék felhőkarcolóban lakni, de ott nem is lakik senki, azok irodai épületek. Mégis, nem láttunk lepusztult részeket. Nem jellemző. Láttuk Obama elnök házát (bár nem itt született, mégis itt nőtt fel), a házat s az utcát is éjjel-nappal őrzik. Chicago már a Mid-West, az amerikai Közép-Nyugat, az emberek nyugodtak és derűsek. Nem messze innen - a vonatból jól lehet ezeket látni – amish telepek, farmok vannak, ahol a civilizáció áldásaiból csak mérsékelten részesülni kívánó emberek laknak. Jönnek-mennek a vonatokon, az utazás megengedett, csak autót (vonatot, repülőgépet...) nem vezethetnek. Ha kitekintve a vonatablakon egylovas fogatot látsz az úton, azt biztos, hogy amish hajtja. Mindenki szívesen vásárol tőlük, mert tiszta módon termelnek vagy készítenek el bármit, még konyhabútorért is érdemes velük üzletelni. És most jön a csattanó: senki nem röhögi ki őket, pláne nem gúnyolja felfogásukat. Tisztelet, megértés, hit. Steelton minden második utcájában van egy templom. Barátom angolja, ha néha döcögősre sikerül, a Közép-Nyugat emberei komolyan figyelik és megértik és örülnek ennek...
Lehet mondani mindennek az ellenkezőjét, meghallgatom, talán el is fogadhatom; az óvatosság sosem árt és ne legyenek hamis illúzióink sem. Viszont Svájcban akkor is csodálatosak a hegyek, ha esetleg vannak szomorú, vizes síkok is...
