Na, emberek.
Minden hozzászólást elolvastam, de most nem tudok egyenként reagálni, sajnos.
Viszont (az eddigiekhez képest) sokat hallgattam az emerkettőt mostanában. Ahogy a többség, a kocsiban. És vannak jó zenék, tehát amit írtam (ostoba rockzene) túlzó és igaztalan.
Ami viszont tényleg rossz, az a rendezetlenség (shuffle). Valahogy attól (is) vagyunk emberek, intelligens, érző lények, hogy a dolgokat rendezetten (nem mondjam: struktúrájukban), sőt összefüggéseikben tudjuk szemlélni. Ebben némi gyönyörűséget, a megértés örömét találjuk. Fölfedezni a hasonlót, megérteni egy-egy kivétel érdekességét. Nem tudatosan, á, nem. Csak úgy, zenehallgatás közben. Jó az a léleknek.
A véletlenszerűen összekevert lejátszási sorrend hihetetlenül rossz, mert olyan zenék kerülnek egymás mellé, amik egy szerkesztett műsor esetében (persze ha a szerkesztő konyít a szakmához) sohasem. Ennek sokkal több a kára, mint a haszna. Valami olyat sugall, hogy mindegy. Mindegy?
Mindegy mi, csak szóljon, mondják a zenei mindenevők. De ahhoz minek még egy ilyen háttérzenés rádió? A kerrádiók ugyanígy nyomják már évek óta. Meg is van a helyük; takarítás közben, ház körüli melónál. Viszem a festékesvödröt, létrát, papírcsákó a fejemen és fütyörészek, hadd szóljon, akár a Sláger, akár másik, jobban megy az idő.
És mégegyszer: ha született is egy minőségi zenei adó (vannak, akik ezt vitatják), valami viszont meghalt, eltűnt. És ez lényeges ám! Mert nem egymás rovására kell boldogulnunk.
Amennyiben a kőházat választjuk.