A rádióműsor Nagy Lászlóval indul. A költővel, aki versét mondja: Gyönyörűm, te segíts engem! Minden szó, minden hangsúly hiteles és felkavaró.
Aztán Nagy László beszél, a kézilabdás világnagyság, győztes meccs után. Jól beszél, nagysághoz illően szerényen, de helyét tudva.
Jön Molnár Ferenctől egy részlet a Pál utcai fiúkból. A harc a grundon, ahol a kis Nemecsekből nagy hős lett.
Aztán jönne Molnár Ferenc Karamel, a jelenkori énekes, de csak jönne, mert itt kikapcsolom a rádiót.
Most nem írom ide, mit is gondolok erről a műsorról.
Leírom viszont, hogy a "Versben bujdosó" c. Nagy László kötetet a hetvenes évek elején vettem meg a Széchenyi téri könyvesboltban (ez Pécs). A könyvesbolt azóta bezárt. Nincs Nádor kávéház sem, ahová - meg egyéb helyekre is - beültünk, akkori reménybeli, kezdő irodalmárok, költőcskék beszélgetni az élet és a művészet nagy dolgairól. Emlékszem a könyv tapintására, a dróthálós rajzra az elején. A tértől úgy 15 percre laktunk, feljebb, a Hunyadi úton. Gyalog mentem haza, kezemben a könyvvel. Akkoriban már kézilabdáztam és a Tanárképző Főiskolára jártam. Igen, nem egyetemre. És jó volt a csapat.
A Főiskolának volt egy D épülete (ezek a praktikus elnevezések...), a D épület legfelső emeletén egy nagy előadó. A nagy előadóban nagyokat lehetett szundítani előadás közben a hátsó sorokban...viszont egyszer kihirdették, hogy jön Nagy László, a költő, igen, látható lesz és versét is mondja majd...
Ott szorongtam sokadmagammal a nagy előadóban. Talán Czine Mihály mondott előszót, aztán felkonferálták a költőt. Azt vártam, hogy bejön egy félisten, lángoktól övezve és dörgő hangon szavalja majd látomásos verseit...ehhez képest jött egy kicsi ember, bottal, ősz hajjal és mikor megszólt, olyan vékonynak és halknak tűnt a hangja... Ott és akkor tanultam meg, amit persze verseiből már tudhattam volna: az a tűz belül lobog és nagyságunkat sohasem árnyékunk méri.
Aztán egy nyáron elmentem Felsőiszkázra, megnézni azt a házat, azt az udvart, azt a vadkörtefát. Szép nyár volt. Frissen sült kenyeret ettem az este és frissen fejt tejet ittam hozzá. A világ egy nagy nyitott kapu volt és nézegettem befelé.
A föltámadás szomorúsága. Az ember elolvas egy verset és elindul néhány szó nyomában. Ha szerencséje van és elég ideje, messzire ér.
Föltámadtam, jaj, föltámadtam.
