OldManBlues

Dobd ki cipődet, hiszen régi. Igaz, hogy még jó állapotban van és a lábad szereti, de dobd ki, hiszen régi. Dobd ki könyveidet, hiszen már olvastad őket és ami bennük áll, minden régi, nincs új információ. Tehát szemétbe a Bibliával, a költőkkel, az írókkal, mert régiek!
Dobd el házadat, lakásodat, bútoraidat. Igaz, kényelmesek, otthonosak, jó otthon lenni és sok évbe, pénzbe került, hogy végre így legyen. Mégis ki velük, mert nem újak! Az új ott vár a boltban, a nagyáruházban, a neten. Mindenhol az új kapható (kivétel persze a régiség, de az meg nyilván hülyeség).
Dobd el szüleidet, családodat, hiszen régiek. Szeretet, törődés, gondoskodás elavult fogalmak. Új kell, mindegy ki, csak új legyen, aki majd téged is hamarosan eldob, de az neked már nem fáj, mert már nem vagy képes fájdalomra, sem szeretetre. Már csak latolgatsz, önérdeket érvényesítesz, harácsolsz, felhalmozol mindenből, ami rohamosan értéktelenedik el, de te rohansz tovább, tolod, gyűröd, nem adod föl és egyszer csak vége. Nem hiszem el, mondod akkor, pedig igaz.
Dobd el a történelmet, mert hasznavehetetlen. Hiába volt vér, veríték és könnyek, hiába volt keresztfa. Hiába voltak a zászlók, mindegy milyen színűek, hiszen a zászlók is régiek, új kell, vagy nem is kell új, elég egy összehajtható ebook, egy elektronikus rongydarab, ami addigra elavul, mire a pénztáros odaadja a blokkodat.
Dobd el önmagad, mert nem különbözöl már a szeméttől. Amilyen gyorsan húzod magadra az újat, annál gyorsabban elromlasz. Mire a gondolatot felfogtad, már meg is romlott benned. Felgyorsult bomlásod és díszítheted bármilyen új sallanggal, csak rothadás marad.
Neked már annyi. Majd jönnek az újak.