OldManBlues

Ami a pécsi EKF-ügyben - többek között - érdekes, az a kiáltó ellentét a nyilatkozatok tekintetében. Az egyik oldalon többé-kevésbé konszenzus van abban, hogy késedelem van, súlyos (de nem megoldhatatlan) problémák vannak, bizonyos körök beavatkoznak ott, ahol semmi keresnivalójuk nem lenne.
Bár most már van keresnivalójuk, ezért nem tágítanak.
Na most ezt az oldalt, ezt a problémázó-aggódó-figyelmeztető-vésztjósló oldalt hiteltelenné teszi néhány figura, ami még nagyobb baj, mert figurák hitelességével foglalkozunk a bajok megoldása helyett.
A másik oldal állandó kincstári optimizmust sugall. Nincs késés, sőt. Essen még rosszabbul áll, tkp. mindenki rosszabbul áll, ergo mi jól állunk. A század egyik filozófusa gyakran idézte: "Két veréb a trágyadombon. Nézd - szól az egyik - milyen lomhán repül ott fönt az a sas! Mire a másik: igen, már alig bírja." Szóval Essen az Németország. Egy élmény. Németországban (Ausztria után) már természetes volt nekem, kalandozó magyar autósnak, hogy a zebrák előtt legalább 100 méterrel már lassítok, ha gyalogost látok, átkelni szándékozót. Alig tettem meg 20 métert, a gyalogos intett, köszönte, hogy észrevettem és átment a zebrán. Mire a zebrához értem, már mindketten el is felejtettük az egészet. Pécsett? A gyalogost elgázolják a zebrán, legyen öreg, gyerek, nő, bárki. Ezért hihetetlen az optimizmus. Hihetetlen és hiteltelen.
Pontatlan idézet mostani kedvenc filmemből: "Dőreség várni olyantól bizonyos összefüggések felismerését, aki azért kapja a fizetését, hogy ne ismerjen föl bizonyos összefüggéseket".
Viszont ennek az oldalnak igazsága, hogy valakik azért dolgoznak, nem keveset és nem rosszul. Csak az a fránya kommunikáció...csak bajokról, végkifejletről hallok az egyik oldalon, míg a másikon süt a Nap, a karaván halad.
Az ellentétek azok, amik engem nyugtalanítanak.