Nem az apostolok. Másik János és Cseh Tamás. Na, ez sem tegnap volt.
A helyszín szintén az álmos vidéki város. A 70-es évek szűk levegője. Igen, hiába nem az 50-es évek, mint a dalban, a Tanárképző Főiskolán mintha megállt volna az idő. Nem vagyok igazságos és túlzok kissé, mert azért volt Bécsy, Aknai, Bánréti és Bókay. Igaz, hogy kis könyvtári vagy kollégiumi szobákban, de volt. Erről majd máskor.
Tehát ismét a Szenes Pinceklub és most egy ember a félhomályban, gitárral. Cseh Tamás. Csak néztük, hallgattuk, ilyen van? Az a sok csendes, mollos dallam... Azok a különös szövegek, amelyek ismerősöknek tűntek, igen... Mi is gondoltunk akkoriban hasonlókra. Balaton, díszünnepély, ismerem, ismerem. Aztán véget ért az est, elszéledtünk. Én a kolesz negyedik emeletére, ahol nyolcadmagammal laktam. Nem volt az olyan rossz, négyen az egyik oldalon, négyen a másikon, középen a tanuló. Minden katonás rendben, bár a cuccaink, a kiragasztott fényképek, plakátok jelezték, hogy itt azért van valami csipetnyi lázadás. Más nem lehetett.
Amikor kijött az a lemez, megvettem. A kolesz földszintjén egy társalgó, szinte mindig üresen, súlyos függönyökkel jól elzárhatóan a külvilágtól. Este volt, levittem a lemezjátszót (menő csávó voltam, volt lemezjátszóm) és feltettem a lemezt. Aztán lekapcsoltam a villanyt. Fölöttem, a négy emeleten, ide alig beszűrődve zsongott minden, a hallgatók jöttek-mentek, ettek, tanultak, beszélgettek, de hozzám már mindez nem jutott el. Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk - énekelte János és Tamás. Fölöttem a harmadikon az a pár megint elindult hóna alatt a pokróccal a kicsi vasalószobába és mindannyian tudtuk, hogy nem vasalni mennek. Nincsen más ebben a dalban, nincsen más, csak egy utca. Amikor a lány, akivel jártam, eltörte a lábát, nem vártunk a liftre, karomban vittem mindig a harmadikra, ó igen, ez volt. Maga egy vendég - hangzott az ócska kis hangszóróból és körülvett, elborított hullámaival az a világ, ahol csendesen, de jól hallhatóan kimondtak fontos dolgokat és én figyeltem, tanultam, eszméltem.
Elvégre ez egy főiskola volt.
