OldManBlues

Mindannyian rajta vagyunk. Persze, hogy csak hasonlat, tehát nem analógia, nem tökéletes kép, tükör. Azért arra jó, hogy gondolkodjunk, összefüggéseket felismerjünk és talán, hogy bölcsebbek, értőbbek legyünk. És hogy ne süllyedjünk el a viharban, hanem elérjük a partot a kék lagunával és a gyümölcsös szigettel. Ha van...
A kapitány van és szükség. A kapitány egyszerű matrózként kezdte egy másik hajón még. Tudása és tapasztalata tette kapitánnyá, mint ahogy a hajó hierarchiája is a tudáson és a tapasztalaton alapul. Az első tiszt, a kormányos, a fedélzetmester és a többiek mind nélkülözhetetlenek. Amikor vihar van, bizonyíthatnak és bizonyítanak. És vannak viharok.
Amikor az orkán tépi a vitorlákat, amikor a sós víz elárasztja a fedélzetet, nincs idő latolgatásra, megbeszélésre. Nincs demokrácia, mert amíg a demokratikus döntés megszületik, a hajó elmerül és mindenki odavész. Amikor tükörsima a tenger, napfény és béke tölti be a levegőt, akkor lehet beszélgetni, akkor ütközhetnek a vélemények akár és akkor még a kapitány is beláthatja, hogy egynémely döntése hibás volt. Amiért kapitány, még lehet hibás döntése. Viszont nem hivatkozhat mindig a viharra sem, nem lehet hibáink vállalása alól úgy kibújni, hogy mindig szükséghelyzetet hirdetünk.
A legénység között valamelyes egyenlőség van az egymásrautaltság, a sorsközösség miatt. Jó- avagy rosszlétünk egymástól, mindenkitől függ. Nem lehet kívülállót játszani, az ilyet a többiek a tengerbe dobják. Nem lehet csónakba szállni és a parton banánt habzsolva heverészni, míg a többiek a vihar okozta károkat javítják, a fedélzetet súrolják, próbálják a túlélés újabb feltételeit megteremteni. Itt az önzés emberéletekbe kerülhet. Ha visszatér a csónak, vissza lehet fogadni társainkat, de ők egy darabig nagyon csendesek kell, hogy legyenek. Mindent jóvá lehet tenni a hajón, de elbújni nem lehet.
Ha léket kap hajónk, megszűnnek a kiváltságok, mindenkinek a léket kell betömni. Senki sem húzhatja ki a dugót azzal, hogy neki pont arra van szüksége...Ami a hajónál nagyon egyszerű, egy közösségnél - pláne a táncoló közösségnél, amilyen a miénk - nagyon bonyolultnak látszik. Mindenki mindent meg tud magyarázni. Hiába. A vizet, a hullámokat ez nem érdekli, csak az számít, hogy felül vagy-e. Felülkerekedtél-e életeden, irányítod-e vagy csak sodródsz az árral kormány nélkül. Nem sétautazás. Vannak célok és vannak pihenők és tobzódások szerelemmel teli levegőjű, termékeny szigeteken.
Aztán újra az utazás, nappalok és éjszakák a végtelennek tűnő vízen, világban.
És fölöttünk csillagképek figyelő tekintete.