OldManBlues

Sok a szép arcú ember, csinos nő, jól öltözött férfi. Mutassuk a legjobb arcunkat.
Az egésznek eléggé embervásár jellege van, ne mondjam: rabszolgapiac.
Félreértés ne essék: legyen csak börze. Nekem sincs állásom. Maradhat ilyen is, amilyen most, kifüggesztett papírlapokkal, kis asztalkáknál reménykedve sorban álló emberekkel, jól kiképzett munkaerővadászokkal.
Talán nem kéne ennyire lenézni minket. Legtöbbünk nem maga tehet arról, hogy munkanélküli.
Talán nem kéne átverni minket. A "nagyvállalati referens" egyszerű házaló üzletkötő, mégha az ószeres cigánynál valamivel magasabb szinten is.
A "menedzser igazgató" pedig néhány, eladhatatlanul drága edény elpasszolásával foglalkozó szerencsétlen ügynök munkáját koordinálja. Mikor és hol tartunk termékbemutatót? Miért jobb a mi lábasunk a többinél?
A mi lábasunk nem jobb a többinél, ráadásul drágább, ezért nem kell a kutyának sem. Viszont ezért kell az ügynök, a menedzser igazgató, a nagyvállalati referens.
A baj csak az, hogy félreértésben van a sok munkakereső szerencsétlen, mert nagyon kevesen szakosodtunk átverésre. Csak az időnket pocsékoljuk, meghallgatván a toborzó szólamait. Legtöbben hinnénk a munkánkban, ha lenne. Valami értelmes, átlátható, ne adj' Isten még az emberek javát szolgáló is.
De ilyen kevés van.
Talán egyet láttam.
"Gitártanár tanár".
Ez volt.
Ez már igen. Üljünk le egy lépcsőre a hűvös októberben. Vegyük elő gitárunkat és játsszuk a megcsaltak és megszomorítottak zenéjét.
Vagyis bluest.
A tanárunk meg addig a tanáránál.