OldManBlues

Valamekkora baj van.
Szinte mindegy, hol van az a műsor, a néptánc bemutatása a színpadon (vagy az annak csúfolt helyen).
Amiért csak szinte, az a két véglet. A profik általában nagyon jók, hitelesek, látványosak. Példák: Állami Népi Együttes, Budapest Táncegyüttes, Honvéd. Most rosszat nem is mondok rájuk, bolond az is, aki profi néptáncosnak megy ma Magyarországon. Bolond avagy megszállott. De az is lehet, hogy csak jó ember.
A másik véglet a tiszta dilettantizmus, a teljes műkedvelőség, a maga bájával és botlásaival. De ők jelzik is mindig, hogy nem akarnak profik lenni, ennyit tudnak és ezt örömmel és mások örömére.
Van a középréteg, erről beszélek most.
Itt van a baj.
Mert a lépés, a figura valahogy hibádzik. Látványos és nem pontos. Nincs zenére. Ha zenére van, nincs benne erő. Ha ez a kettő megvan, a táncos tartása hibás. Rengeteg a beesett váll, görnyedt hát. Ha ez is meglenne (mármint a helyes tartás, lásd parasztemberek régi fotói akár), kiábrándító a népviselet ill. az abban való viselkedés. Valahogy annyi a hiba mindig, hogy tönkreteszi az elfogulatlan élvezetet. Hiszen ez színpadi műfaj, bemutatás, produkció, ezért a produkció elemeinek rendben kell lenni. És akkor még a művek gondolati ficamairól nem is beszéltem. És akkor még a szószátyár fogalmazásról, ami csak rongál, nem használ, még nem is beszéltem.
Úgy látszik - elnézve a közönséget - szimpátiatüntetéssel ér fel egy ilyen műsoron megjelenni. Ha magyarok, pláne, ha határon túliak az együttesek, minden megbocsáthatónak látszik. Mindent meg kell érteni.
Ezzel vitatkoznék. Ne tegyük már a mércét a pincébe.
Ugyanezt mondom a kisebbségekre. Kevés kivétellel ők is frusztráltak és közönségük ovációjára csodálkozva néznek: ennyire jók volnánk?
Nem jók. Ez is csak valakik kiállása valamiért, hogy legyen.
Tudom, hogy a mai néptánc mivel szemben vagy mi mellett kell, hogy küzdjön a megmaradásért. Nem is mondom, mindenki tudja. Mégsem hiszem, hogy az a megoldás, hogy elfogadjuk a félig sült kenyeret, a sótlan ételt. Akkor inkább várjunk, amíg ehető lesz. Mert kenyér mindig lesz...
Sok éve volt, hogy egy akkori néptáncegyüttes vezetője összehívta csapatát a TV elé. Nem titok, Púder néven ismerik, jó ember. Leültek a srácok-lányok és benyomta nekik az MTV (Music Television) dögös, jól kitalált videóklipjeit. Tényleg jók voltak a klipek, azok ma is. Mondja a Púder: - Na fejek! Ezzel kell nekünk versenyezni!
Ezt a történetet nagyon megjegyeztem. Van ennek már vagy 20 éve. Azóta még több és még jobb lett, amivel versenyezni kell. A közönség miatt, de magunkért is.
Igaz, mi lettünk a népmesei legkisebb fiú. Igaz, hogy győznünk kell és végül el is nyerjük a királylány kezét.
De csak akkor, ha mi vagyunk a legjobbak.
Nincs külön út, legkisebb királyfiaknak.