OldManBlues

Szerda este. Autóban ülve várok valakire a kulturális intézmény előtt. Velem szemben a koszos beton támfalnál két ember sürgölődik. Ásványvizes pillepalack, borosüvegek, készül a fröccs, a boros kóla, közben egy-egy cigi, egy-egy korty. A támfalon a kínálat. Jön egy harmadik ember is (mindegy, de fiúk mind és fiatalok, kb. 16 évesek), ismerősként üdvözlik, cigi, pia. Bent a kulturális intézményben zenekar próbálgatja az erősítést (amennyiben zenekarnak lehet nevezni az üvölteni vágyó, zajviharba menekülő, három akkordot ismerő szerencsétleneket). Fönt az emeleten eszméletlen agresszív valami rongyol bitang hangerővel szintén. Ott modern tánc próba zajlik. Külön elgondolkodtató, hogy szépen kidolgozott testű, csinosan öltözködő, bizonyos mozgáskultúrával rendelkező fiúk, lányok miért hallgatnak ennyire mocskos, lehangoló, brutál zenét. Ha csak hallgatnák...de erre készülnek a koreográfiák, ezt fogják trendiként bemutatni, továbbadni. A csoportnak van gyermek-utánpótlása is: óvodáskorú ártatlanságoknak nyomatják a legsivárabb, avagy, jobbik esetben a legnyálasabb dallamokat.
Gotham City. Azt hittem, mikor a moziban láttam, nem jön el, ha igen, nem hozzánk, ha mégis, nem Pécsre, ami valaha a béke, derű és nyugalom szigete volt. Tévedtem. A kulturális intézmény előtt óriási gödör, benne kétméteres gaz, parlagfű, hajléktalanok szemete, a bokrokban körül húgyszag, meg szar.
A Belvárosban vagyunk, közel a múlt értékeihez, a Világörökséghez.
És ne írja senki, hogy miért nem indulok a szemetet eltakarítani.
Majd egyszer.
Akkor már nem egyedül.