OldManBlues

Papír.
Ahhoz, hogy ezt vagy azt csinálhasd, papír kell. Nem sokat számít – és nem ad felmentést – hogy értesz hozzá, tapasztalatod van, netán kiemelkedő voltál abban, amiben. A törvény úgy gondolja, hogy ezek a kivételek.
A törvény rosszul gondolja. A törvény akkor született, amikor arra szükség volt, amikor jó volt, hogy erre meg arra van törvény. Most más a világ, egyre gyorsulóan változik (gyorsuló idő) és a törvény marad. Marad – betűk halmaza - ami nem változik.
Jó, néha korrigálnak, rendben. Állandó a lemaradás.
Jön a barátom Angliából vagy Amerikából, angol anyanyelvű. Van nyelvvizsgája angolból? Olyan, ami itt kell? Nincs. Akkor ő nem alkalmas. És nagyon szépen megmagyarázzák, hogy miért van ez. A magyar nagyon szeret magyarázni és ez végső soron a tudatlanságunkról árulkodik. És a hozzá nem értésünkről, de a magyarázónak mindig van papírja.
Jön egy ilyen Magyarországról. Láthatóan nem ért ahhoz, amihez kéne. Viszont van papírja. Él, mint hal a vízben.
Ismétlem, nem a kivételekről beszélek, hanem arról a tényről, hogy felületesen ítélünk meg másokat életbevágó dolgokban. Dögöljön meg az angol, nekem papírom van, én győztem.
Persze kell ahhoz némi okosság, hogy valaki felismerje ennek a papír-izének a fontosságát. Hogy felismerje – egy másik kedvencem – a kapcsolati tőke fontosságát. Hogy élni tudjon mindezekkel. Általános iskolában bukdácsolt, de most egyetemen tanít. Valahogy ez mégsincs rendben. Gondolom én, akinek van is papírja, meg nincs is. Ebben van, abban nincs.
Persze, jönnek a papíros-pártiak azzal, hogy ha te annyira zseni, meg anyanyelvi vagy ebben meg abban, akkor neked nem akadály a papír megszerzése. Igaz. Nem akadály. Csakhogy rövid az élet és amíg magunkat legalizálni papírok után hajtunk, elszáll. Rövid és fényes fiatalságunkban értelmetlen és később használhatatlan ismeretekkel tömjük tele magunkat, ezt már nem lehet tagadni. Csak az tagadja, akinek érdekében áll.
Nehogy valaki úgy gondolja, hogy az iskola ellen vagyok és nőjenek föl a gyerekek az utcán. A tudatlanság ellen vagyok, az értéktelen, érdekből kigondolt féligazságok ellen, amiket olyan rezzenéstelen arccal mondanak ki manapság mindenhol.
Az élet iskoláját nem lehet gyorstalpalón elvégezni. Azzal a papírral, amit a végén adnak, nem sokra mész, mert nem mész te akkor már sehova.
„Mérhetetlenül több az, amit megfigyeltem, mint az, amit elmondhatok” – írta Virginia Woolf. Van papírja? Nincs. Vagy mégis?